Az utolsó ember
Szöveg nélküli. Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a "brüsszeli 12"-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is elvesztette. Murnau - és vele egyenrangú alkotótársai, Carl Mayer forgatókönyvíró, Karl Freund operatőr és nem utolsó sorban a főszerepet játszó, zseniális Emil Jannings - inzertek nélkül, a szöveg súlyától megszabadulva csak képekben, montázsokkal mesélik el a szívszorító történetet. A kamera szabadon mozog, követi a hős sorsát - az események főszereplőjévé válik. A hotel zsongó élete, az öreg portás részeg-jelenete, a pletykázó asszonyok montázsa, a szürke külváros és a csillogó hotel kontrasztja felejthetetlen képsorokban elevenedik meg.
- Év: 1924
- Ország: Germany
- Műfaj: Dráma
- Stúdió: UFA
- Kulcsszó: hotel, uniform, rain, cigar smoking, inheritance, gossip, silent film, imagery, noisy neighbor, bible quote, tip, porter, german expressionism
- Rendező: F. W. Murnau
- Öntvény: Emil Jannings, Maly Delschaft, Max Hiller, Hans Unterkircher, Hermann Vallentin, Emilie Kurz